Nyári Erik

Néztél már valaha is kick-box meccset? Kétlem. Ez az önvédelmi sportok egyik fajtája, és nem mellesleg jó kondiban is tart. Én amióta az eszemet tudom, imádom a sportnak ezt az ágazatát. De akkor kezdjünk is bele, hogy miként kedveltem ezt meg:1995-ben születtem egy olyan családba, ahol mindenki sportolt valamit: anyám röplabdázó volt, apám pedig kosaras. Az érkezésemről a tévé tudósított, és el voltam mondva a jövő következő sztárkosarasának. Már apró koromban kosaras cuccokban kellett járnom, és kosaraznom kellett. Ezzel semmi bajom nem lett volna, ha nem gyűlöltem volna annyira az összes olyan játékot, amiben labda volt. Hát igen, ezért csak apám saját magát okolhatja: olyanná akart formálni, amilyen ő volt, csak hogy nekem kedvem sem volt hozzá. Saját elképzelésem voltak, és tudtam, hogy mit akarok, de abban nem szerepelt a kosárlabda. Igen, közölnöm kellett volna velük, de hát csak négy éves voltam, és a labdás sportokon kívül másról nem is igazán hallottam. Az egyik hétvégén apám a nagy meccset akart megnézni, és nekem is vele kellett lennem. A sport csatornán mutatták a meccset, de mielőtt elkezdődött volna, berakták elé egy másik meccs reklámját, méghozzá egy kick-box mérkőzését. Akkor láttam életemben először a sportnak az ilyen formáját, de mondhatni, hogy rögtön bele is szerettem. Abban a pillanatban (apám nagy megdöbbenésére) közöltem vele, hogy utálom a kosarat, és hogy inkább mást akarok sportolni. A szüleim nem akarták, hogy jól beégjenek majd velem a sajtó előtt, mivel kivertem a hisztit azért, hogy hadd járjak ilyen sportra. Szóval, négy éves koromban kezdtem el kick-boxolni. Életem első edzésén jól elvertek, és még egy párszor, de hamar megszoktam, és egy hónap múlva én vertem el őket. Remekül ment, és élveztem is, valamint sok barátot szereztem. Hamarosan jöttek a versenyek, amiken anyám halálra aggódta magát, nehogy valami bajom legyen.5 év telt el így, majd apám az egyik meccse közben lesérült, ami miatt nem vették vissza a kosárcsapatba, mivel ki is rúgták. Így hát apám is belekezdett ebbe a sportba, persze nekem kellett otthon őt tanítanom, mert egy kicsit furcsa volt neki, hogy nem csapatban kell játszania. Életemben a fordulópont akkor jött be, amikor csapatot váltottam egy új iskola miatt, pontosabban a továbbtanulásom miatt. Ez a gimnázium szigorú volt, főleg Máday igazgatóhelyettes, és engem igazi bajkeverőnek kezelt, pedig nem is voltam az… Annyira. Az ottani közösség befogadó volt, pláne, hogy én már ismertem onnan egy pár embert, akik régen a kick-box csoporttársaim voltak. Az új csapatban remek volt az edzőnk, bár azért kissé szigorúbb volt, de minden esetre miatta voltunk majdnem minden versenyen az első háromban benne. Pár év múlva új csapattársaink jöttek, valamint egy új lány, akit nagyon megjegyeztem.