♦ Lévay Ráhel Anna ♦

Egy gyönyörű téli este volt mikor „hősnőnk” a világra érkezett. Már akkor látszott rajta, hogy ő egy csupa szív, csupa mosoly leányzó lesz. A család végtelenül boldog volt, habár nem elsőszülöttként, de az első lányként született. Egyetlen testvére a bátyja, két évvel idősebb volt nála, de mindig is remekül kijöttek, habár olykor a túlzó féltésével, és vigyázásával még most is az őrületbe kergeti. De bármikor, bármiről el tudnak beszélgetni. Ám túlzottan előreszaladtam a történetben, hiszen még épphogy csak megszületett a hölgyemény. Kislányként mindig is jól viselkedett, de mindig is egy kicsit álomvilágban élt, szeretett történeteket kitalálni, sokat álmodozott, és különböző helyzetekbe élte bele magát.
Így kezdett neki az óvodának, ahol egy kicsit kinézték a különcsége miatt, eleinte, de aztán sikerült beilleszkednie. Nem fogok erről sokat mesélni, egy ovis gyerek élete tele van új dolgokkal, megismeréssel, és „csupa csodával”. Egyszóval talán a legszebb korszaka a kisgyermekkornak. Ezek után érkezett meg az iskolába, ahol szép tanulmányai eredménye mellett még barátokat is szerzett, ám ezek nem voltak túl mély kapcsolatok, és nem is voltak sokáig együtt, ugyanis a család Szegedről Budapestre költözött, mert itt kapott munkalehetőséget Ráhel apja. Az új környezet új ingereket hozott a lány életébe, és az általános iskola maradék három évét már itt fejezte be. Ezalatt az idő alatt is megismerkedett újabb gyerekekkel, ám ezúttal nem sikerült annyira beilleszkednie a már kialakult közösségbe. Így ezek az évek sötét korszakként vonultak be Ráhel történetébe. Alig várta a gimnáziumot, így úgy döntött ő maga is keres egy megfelelő iskolát. Amikor először olvasott a Szent Johanna Alapítványi Gimnáziumról, már akkor megkedvelte, pedig még nem tudott róla sokat. A franciával nem volt gond, mert nagynénje kedvenc városa Párizs volt, gyakran vitte el Ráhelt is, és ragaszkodott ahhoz, hogy megtanuljanak (ő és a bátyja) franciául. Igen ám, megvolt a tökéletes iskola, de neki még volt hátra két éve, ezáltal a bátyja került oda, Ráhel meg csak ábrándozhatott a gimiről.
A bátyja elmondása alapján még jobban beleszeretett a kinézett iskolába, és valósággal repesett az örömtől, mikor a 8. osztályt befejezte. Ezek után került a Szent Johannába, ami szerencsére beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Immár egy éve tanul itt, és minden percét élvezi. Egy pár szót még ejtenék Ráhelről, a jelleméről. Nagyon energikus, és vidám személyiség, fontos ismertetőjegye a mosolya. Mindig kiáll az elveiért, szeretteiért, és a barátaiért. Időnként azonban szétszórt lehet, és elmereng a saját kis álomvilágában. Alapvetően nem az a félős, visszahúzódó típus, de persze neki is lehet kevésbé nyílt hangulata.