Dave - I'm ready!

Furcsa, de mégis valamelyest jó érzés tölt el, ha arra gondolok, mostantól nem a megszokott kerékvágásban megy majd minden. Nincs többé Szent Johanna, se Máday, se... senki? Talán ez a megfelelő szó rá. Természetesen, a többiekkel napi szinten tartjuk a kapcsolatot, és úgy veszem észre, talán mindenkinek sínen van az élete, azt csinálja, amit akar, és nem azt, amit elvárnak tőle. A lényeg végül is, ugyan az. Mondhatni, mindannyian felnőttünk végre. Van, ami elmúlt, van, mai megmaradt abból a 4 évből, amit együtt eltöltöttünk. A mai napig képes megnevettetni egy-egy beugró emlékkép. De ez így van jól. Az emberek szerint egy fiatal a legfontosabb élményeit a gimnázium falai közt szerzi. Nos, én szereztem pár jó élményt, és pontosan tudom, hogy kell kicselezni s uli házi rendjét. Még nem tudják az iskolák, ahová szétszéledtünk, hogy kikkel állnak szemben. Nem... Fogalmuk sincs róla, hogy mikre vagyunk képesek, külön-külön is. Hát, még együtt. Előre sajnálom Szombathelyt.
Az igazság az, hogy én is, vagyis inkább, mi is sínen vagyunk. Kinga ugyan olyan diktátor stílusban van jelen az iskolában, és pedig megmaradtam a jó öreg Dave-nek. Na, persze, a felsőbb évesek néha kicsit furán néznek ránk, főleg, ha Kinga neki áll veszekedni valakivel, és míg ő halálra rémül, és rezzenéstelen arccal nyomkodom a "kütyüimet". Hozzá lehet szokni, és néha már édes, ahogy azt próbálja bebizonyítani, őt nem lehet bántani. Ketten, ha ismerjük, milyen is a sebezhető Kinga. Milyen az, hogy ha... mondjuk sír. Vagy amikor a mindig határozott lány, nem képes dönteni, és inkább elutasít mindent, amire nem mer igen-t mondani. Talán ezért van bennem félelem. Félelem azzal kapcsolatban, hogy mit szólna ahhoz, ha egyik nap, csak úgy, feltennék neki egy olyan komoly, és nehéz súlyú döntést, mait talán nem tudna azonnal feldolgozni, és nem is tudom. Talán még szakítana is. Mert ilyen az Ő természete. Ez ellen nem tudok mit tenni, így kell elfogadni, és én el is fogadtam már. Szeretem, és azt akarom, hogy velem legyen. Lehet, hogy nem ez a legideálisabb gondolkozás egy velem egykorú sráctól, de én úgy érzem, készen állok rá. Feleségül akarom venni Kingát. Feltéve persze, ha igen-t mondd. Mert nagyon meglehet, hogy megfutamodik. De minden ki fog derülni, hamarosan. Már a megfelelő gyűrű is megvan, igaz ugyan, hogy majdhogynem egy kisebb vagyon, de apám kipótol egy kicsit, hisz' szerinte is, és szerintem is, Kinga a legjobbat érdemli a legjobbak közül is, hisz' ő maga is a legjobb, a legjobbak közt. És nem, egy cseppet sem vagyok elfogult. Viszont azt a pillanatot, maikor megkérem a kezét, különlegessé akarom tenni. Hogy soha, de soha ne felejtse el. Azt akarom, hogy a helyszín is azt sugallja, 'Mondj, igen-t Kinga!Azt hiszem, túlzásba vittem a megbeszéléseket Zsoltival ezzel kapcsolatban. A helyszín beszél? Maximum egy másik dimenzióban. A lényeg, hogy egy romantikus könyv szerzője is megirigyelné azt, amit kitaláltam arra az estére. Élete minden percét különlegessé fogom tenni, ha aznap elhagyja a száját az a négy betű, ami egy olyan szót képez, ami abban a pillanatban felülmúlja majd a szeretlek fogalmát is....