- Héé Nina!- hallom, ahogy valaki a nevemet kiáltja, de nem reagálok rá. Tudom pontosan ki az! Amint meghallom, hogy még egyszer kiált, nagyon dühbe gurulok. Nem hiszem el, miért keres még mindig? Csak haladok a folyosón és nem veszem figyelembe az engem követő személyt, mígnem újra meghallom a hangját.
- Nina most komolyan 2 év után ennyi jár nekem?- bár még mindig nem nézek oda, érzem, hogy egy csúfos mosolyt helyez az arcára.
- Igen ennyit sem érsz! Tudod ez a két évem ennél sokkal jobb is lehetett volna, de voltam olyan hülye, hogy beléd szerettem!- fejeztem be a mondatot és végre elég erőt érzek magamban, hogy megforduljak.
- Igen Tomi te ennyit se érsz!- jelentem ki kicsit megbicsaklott hangon. Én nem értem magam… Miért van ez? Miért van az, hogyha vele beszélek, teljesen elmegy az önbizalmam? Pedig azért van abból bőven…
- Nina szeretném veled ezt megbeszélni egyszer és mindenkorra. Téged szeretlek!- igen, hallom megint ezt a bűvös szavacskát: „szeretlek”. Hinnék is neki, ha nem ismerném már eléggé.
- Tamás én is szerettelek! Szerettelek annyira, hogy kétszer megbocsátottam, ne kérd még egyszer, csak felejts el! Kérlek hagyj már békén!- teszem össze a két kezem és a nagy és még mindig elbűvölő szemeibe nézek. Olyan aranyos és ártatlan szemeknek tűnnek…. De nem! Nem eshetek megint belé és nem bocsáthatok meg!
- Csak egy kávét, kérlek! Tanítás után! Jó?- érzem ahogy a távolság megszűnik köztünk és én már megint nem teszek semmit, a nyelvem átveszi az irányítást és beleegyez a randiba, mert ugye Tominál ez az.
- Egy kávé a szokásos helyen! Majd írok sms-t ha végzek!- mindezt gyorsan és tudatosan kijelentem, majd újra sarkon fordulok és elmegyek.
[center]***[ center]
Tomi mindig is tudta, hogy kell velem bánni, tudja mi a gyengém és melyik az a pont ahol és amikor letud venni a lábamról. A két évünk alatt úgy kiismert, mint egy turistatérképet a kirándulni vágyó.
Nem hittem volna, hogy ilyen gyorsan levesz a lábamról…
- Gyerünk mond el mi az!- jelentem ki, mert nincs kedvem vele tölteni az egész délutánt.
- Nina ugye tudod, hogy szertelek és az a csaj csak egy futó kaland volt?!- érzem, hogy próbál meghatni, Tominak van egy olyan tulajdonsága, hogy bűntudatot tud kelteni az emberekben, de miért bennem kelt bűntudatot? Sokat mondó tekintettel nézek rá, nem tudom, hogy megbocsássak-e a neki avagy nem. Hiszek a szavaiban és az érzéseiben, de mégis tudom és érzem, hogy nekem sem tesz jót ha vele maradok.
- Hiszek neked!- csak ennyit birok mondani, majd felugrok a helyemről és otthagyom a kávéscsészét félig üresen.
- És ha szeretsz légyszi fizesd ki a számlát!- kacsintok egyet, majd kilépek a kis boltból és hazasétálok. Meg kell tanulnia, hogy én nem vagyok az a kis buta, naiv kislány, mint amilyet két éve megismert.
Tárgy: Szucsánszki Nina ~ KÉSZ : ) 
