Dave & Kinga - ELTE

Mondtam már ,hogy utálok suliba járni? Valószínűleg mostanában nem, hisz' a gimi utolsó éveiben nem kellett kétszer kérni, hogy menjek. Kivéve persze, ha doga elől menekültem, és elkaptam egy csúnya - természetesen - kitalált kórt, ami fertőző, így nem mehetek emberek közé. És az igazolással sem volt soha gond. Az iskolai társaság pedig a lehető legjobb volt. De most? Az egyetlen jó dolog, az Kinga. Minden más új egyelőre itt, és... hát, kicsit furcsa is. A lényeg az, hogy most már legalább arról tanulok, amiről akarok, és nem tömik más hülyeséggel a fejem. Persze a tanárok kedvence sem vagyok, mivelhogy szerintem a tankönyvek elavultak, ahogyan a füzetek is. De... van ami sohasem változik, nemde? Nos, van, mert Felmayer Dávid és a tanárai kapcsolata most sem fényes. Na, de mikor volt az? Én úgy emlékszem, hogy soha.
És bár már fél órája járkálok a suliban Kinga után, még mindig nem találom. Nem hiszem el, hogy képes mindig eltűnni. És még csak ötletem sincs, hogy hol a fenében lehet. Megfordulok a folyosó közepén, mire észreveszem az eddig keresett lányt.
- Tessék. - nyújtom felé az általa leejtett tankönyvet, és szüntelen mosolygok. Megtaláltam. - Mikor végzel ma? - kezdem komolyan azt hinni, be kéne tanulnom az órarendjét...