Dunapart

Úgy éreztem kissé ki kell kapcsolnom a bandám nélkül, hiszen álló nap velük vagyok, kivéve akkor amikor épp Leát szekálom, vagy fűzögetem. Nem értem miért nem adja már be a derekát. Voltak olyanok akik ellenálltak nekem, de egy idő után, mind feladták, és megadták magukat nekem, de Ő nem teszi. Élvezi, hogy minden nap azt teszem vele amit teszek? Mi ez a csaj valami mazohista? Nem tudok rajta kiigazodni. Néha úgy gondolom, hogy egy kedves csaj, aztán mond valami bunkót, bár úgy vettem észre, hogy csak velem ilyen szemét. De ez tetszik nekem. Talán emiatt is akarom már Őt ennyire, mert egy kihívásnak érzem. Lehet ha megszerezném eldobnám Őt, mint ahogy mindegyik másikat is. Bár ebben már nem vagyok annyira biztos, hiszen ha annyit küzdök érte, nem kéne olyan hamar eldobni, de sosem voltam az a fajta pasi, akinek túl hosszú kapcsolatai voltak. Csak az egy éjszakásokban voltam jó, mert a többit mindig elrontottam. Épp a Dunapart felé sétáltam, mikor megláttam egy ismerőst lányt. Csak hátulról láttam, de gyönyörű barna haja és hosszú, kecses lábai, lebuktatták Őt előttem. Gondoltam még nem megyek oda hozzá, kicsit húzom az agyát, ha észrevesz odamegyek hozzá, ha nem, akkor még váratok magamra. Lassabban kezdtem menni, miközben követtem a parton és vártam, hogy észrevegye, hogy valaki követi, de mintha nem vette volna észre, vagy ha észrevette akkor nagyon jól leplezte, mert nem láttam rajta egy pillanatig sem. Kicsit közelebb mentem hozzá, majd még közelebb végül olyan közel voltam hozzá, hogy ha fél centit lehajtom a fejem, már hozzáérek. Kezeimet szeme elé helyeztem és tudtam, hogy neki ez nem fog tetszeni, hiszen már elég jól tudtam, hogyan reagálni a dolgaimra, de én azért még próbálkoztam egy apró jó érzést is kipréselni belőle irántam.
-Na Csipkerózsika, kitalálod ki vagyok?-mondtam a fülét súrolva ajkaimmal, közben kicsit még közelebb álltam hozzá. Tetszett, hogy már csak alig voltak a parton sé senki nem figyelt ránk, így azért nyugodtabb a helyzet, amíg meg nem szólal. Reméltem azért, hogy felpofozni nem fog, de ha meg is teszi, nem fog fájni. Egyszer még meg fogja ütni a bokáját amiért úgy beszél velem, ahogy, de még nem jött el az ideje ennek, még egy kicsit dolgoznom kell rajta.

Balázs & Leal

Hagytam neki, hogy kezeimet elvegye szemétől és megforduljon. Próbáltam nem észrevenni gúnyos hangszínét, de bántotta a fülemet, hogy így beszél velem. Oké tettem olyan dolgokat vele szembe, amik nem a legszebbek, de Ő sem rendes velem. Beszólogat, amikor én csak akarok neki egy, vagy két jó éjszakát erre Ő... Mintha ez valami szentségtörés lenne, de ez engem valahogy mégis vonz.
-Azért ennyire nem kell nekem örülni.-mondtam egy apró mosollyal. Sok lány örülne annak, ha az Ő helyében lehetnének, bár azoknak biztos nem csinálnék ilyen dolgokat, hiszen bárkit megkaptam...eddig. Most, hogy Ő itt van, folyton utána vágyakozom és bárkivel is összefekszem, csak Ő jár a fejemben. Teljesen kikészít ez a csaj, felforgatja a világomat, de még az Ő kedvéért sem fogok megváltozni. Tuti, ha megkapnám egy estére, többet nem vágynék rá ennyire. Vagy csak még jobban akarnám őt? Nem az lehetetlen. Sosem volt így egyik csajnál sem és vele sem leszek így.
-Hova sietsz ennyire? Amúgy csak sétálok eleinte nem követtelek, csak már itt.-tudtam, hogy nem fog örülni a ténynek, hogy követtem, de ez van. Én csak őszintén elmondom neki a dolgokat, hiszen így is, úgy is megtudja, és gondolom végül észrevette, hogy követem. -Tudod, mit? Elkísérlek. Nem tudom, hova mész, de elkísérlek. Jobb ilyen helyeken nem egyedül lófrálni.-igazából semmi baj nem volt itt, amíg sütött a nap. Éjszaka fura alakok jártak itt, ahogyan én is. Itt bandázom mindig esténként, bár mostanában inkább Lea-t nézem esténként. Szebb látvány, mint az idióta haverjaim. Most meg főleg. Végig mértem őt, szemérmetlenül nem érdekelt, hogy mit szól hozzá, hiszen gyönyörűen nézett ki. Szép lábain harisnya volt, ami ha azt vesszük, nagyon szépen kimutatta milyenek is a lábai és a szoknya látni engedte szép combjait. Talán kicsit sokat figyelem a lábait, de hát na, van ilyen.
-Én a helyedben nem mennék még hátrébb, mert vészesen közel van a víz. Viszont ha beesel legalább utánad ugrom és megmentelek.-tényleg ezt tettem volna, de azért megfogtam a karját és kissé meghúztam, hogy messzebb legyen a víztől, de viszont így közelebb van hozzám. Vajon mivel van nagyobb veszélyben?

Balázs & Leal

Csak szélesebb mosoly ült ki az arcomra, mikor láttam mosolyát. Semmi olyan nem volt abban amit mondott, hogy mosolyogjak, de a mosolya arra késztet, hogy jobban mosolyogjak. Csodaszép mosolya volt és nem tudtam elvenni tekintetem, szép, telt ajkaitól, amiket mindennél jobban meg akartam csókolni. Igen meg akartam csókolni, de egy csóknál nem állnék meg, ha eljutnánk odáig.
-Tudom milyen véleményről vagy rólam, de azt nem tudom, hogy miért. Amúgy nekem tetszik ez a Csipkerózsika, herceg felállás még akkor is, ha neked nem.-a mosolyom csak még szélesebb lett a gondolatra. Viszont ebbe csak az a bökkenő, hogy akkor nem csak egy éjszakára lenne az enyém, pedig én csak azokban vagyok jó. Azt hiszem, ha egyszer volt, hosszabb kapcsolatom egy hétnél akkor nem tévedek.Nem bírtam magammal és megcsaltam, pedig kedves csaj volt és képes volt engem elviselni olyannak amilyen vagyok, de valahogy nem bírtam azt a gondolatot, hogy csak vele feküdjek le.
-Hát akkor megvárom veled a barátnődet. Nem voltam randin és nem is lesz. Olyan rossz, hogy ilyeneket feltételezel rólam. Egy napon kettőt nehéz összehozni, mert akkor nem lehet ugyanannyi időt tölteni mindkét partnerrel.-sosem volt még egyszerre két randim, még ha sokan ki is nézik ezt belőlem. Nőcsábász vagyok ez igaz, de egy nap két nő?! Még nekem is sok. Egy idő után unalmas, hogy mindegyik ugyanazt csinálja, mindenkinek ugyanazt mondom, de ilyenkor megjelenik Lea, akinek teljesen más dolgokat mondok. -Menő menésem? Az milyen?-kérdeztem egy mosollyal az arcomon. El nem tudtam képzelni, hogyan is érti ezt, de reméltem, hogy elmagyarázza. -Amúgy igen ragaszkodom hozzá, hogy elkísérjelek és tartani fogom a tempót. Az a kérdés inkább, hogy neked menni fog-e.-mosolyogtam aranyosan, ahogy Ő is, mert nem akartam megbántani, még ha néha úgy is tűnik és megbántom. Nem emlékszem melyikünk kezdte a beszólogatást, de azt hiszem néha ezek túlságosan is elfajulnak.
-Lehet, hogy igazad van, lehet, hogy nem. Nem vagyok én olyan rossz, mint amilyennek hiszel. És egyetértek, hogy ez nem a megfelelő időpont a fürdéshez a Dunában. Akkor még fel sem ajánlhatom a pulcsim, mert az is vizes lenne.-ujjaim még mindig karján pihentek és nem akartam onnan elvenni, tetszett, hogy érinthetem a bőrét és nem tol el magától, vagy pofoz fel, de tudtam, hogyha sokáig így maradunk, hátrálni kezd, így én tettem meg ezt a lépést, még ha nem is akartam.
-Hova is kéne menned?-kérdeztem miután megköszörültem a torkomat és próbáltam csak a szemébe nézni, de tekintetem néha lekalandozott ajkaira, vagy még lejjebb.

Balázs & Leal

Elgondolkoztam azon, hogy mi az a felállás ami vele nem tetszene, de úgy gondoltam jobb, ha nem mondom el neki az ötleteimet, mert tényleg gondol egyet, felpofoz aztán lelép. Most nem akartam magamra maradni. Nem volt semmi lelki bajom vagy ilyenek, csak most semmi kedvem nem volt hozzá. Sokszor van olyan, hogy csak úgy elvonulok, bedugom a fülembe a fülesem és csak sétálgatok az utcákon zenét hallgatva, addig amíg nem muszáj haza mennem. Vagy olyankor csak ülök a szobámban és Leát bámulom, aki ezért nagyon is haragszik rám. Nem tudom mi baja, sosem látok semmit, mert behúzza a függönyöket, bár ha belegondolok az Ő helyzetébe, én már rég feljelentettem volna magamat.
-Lea rajtam senki nem tud kiigazodni, csak ha én azt akarom. És inkább nem mondom, hogy mi nem tetszene.-nem egyszer szóvá tették már páran, hogy olyan vagyok mint valami elmebajos akinek diliházba kéne kerülnie, mert egyik pillanatban még kedves vagyok a másikban meg teljesen az ellentettje. A csajok szerintem csakis a külsőm miatt kedvelnek, mert elég szörnyű egyéniség vagyok, ha így nézzük a helyzetet.
-Ez fájt. Most teljesen leromboltad az egész lelki világomat ezzel a pár mondattal. Lehet, hogy csajozós vagyok, de mostanában elhanyagolom a hülye kis csitriket, akik folyton nyávognak valami miatt. És tudom, hogy nem kell dada, de én csak segíteni akartam, már megint és én vagyok a rossz.-tényleg fájt amit mondott. Eddig sosem érintett meg, ha ilyeneket mondtak nekem, sőt még büszke is voltam magamra, de most, valahogy ez nem megy. Ha belegondolok, sosem volt még olyan csajom, aki teljesen ismert volna, vagy tudott volna rólam bármit is úgy igazán, de ez eddig nem is zavart, de most. hogy itt van Lea valami megváltozott. Sosem tepertem még ennyit egy csajért, akit lehet, hogy sosem kapok meg. -A legidegesítőbb a menésem? Ezt még sosem mondta senki, de attól még nem fogok máshogy menni, mert én így szeretek. Tudod lehet ezek után inkább elgondolkozom azon, hogy nem is akarok tőled még egy estét sem. Annyira....ááá kikészítesz.-nem tudtam rendesen elmagyarázni. Ezek után is akarom Őt, sőt, minél többet szól vissza annál jobban. Képtelen vagyok felfogni, hogy műveli ezt velem, de mégis megteszi, hogy csak rá vágyjak és senki másra.
-Hogy lehetsz ilyen? Szegény öreg néniket megfosztani, hogy valami jót is lássanak ennyi idősen? Milyen egy gonosz ember vagy te. Álmodozz csak, úgy sem maradnék ki, soha egy teljes hétig.-bele gondoltam, hogy mi lenne velem, ha egy hétig nem mennék suliba. Reggel kukkolnám Leát, ahogy készül, aztán egész nap csak unatkoznék, aztán este megint kukkolnám. Elég unalmasnak tűnik így. Nem lenne akinek beszólogassak, meg ilyenek. Hallgattam amikor mondta, hogy hova menjünk, de nem fejezte be a mondatot, mivel rezgett a telefonja, azt hiszem. amint elmondta az utolsó mondatot egy mosoly ült ki megint az arcomra, mivel a perverz fantáziám beindult.
-Na akkor most mi legyen? Folytatod velem a sétámat, vagy inkább elmész?-legszívesebben azt mondtam volna neki, hogy akkor most, hogy nincs a képben a barátnője jöjjön velem, de választási lehetőséget akartam neki hagyni. Jézusom, mióta csinálok én ilyet?!

Balázs & Leal

Percekig gondolkoztam azon amit mondott. Engem betörni és, hogy nem akarnak kiigazodni rajtam? Ez nem így van. Volt aki próbálkozott vele, de én nem hagytam neki. Nem szeretem megmutatni milyen ember is vagyok, de ezt sosem mondom el senkinek, inkább maradok ennél a rossz fiús álcával. Bár néha már úgy érzem, hogy ez, az álca már sok nekem. Nem azt mondom, hogy én akarok a legjobb gyerek lenni a suliban, aki senkinek nem szól be, kitűnő tanuló, meg ilyenek, csak azt, hogy belefáradtam a folytonos szemétkedésekbe, de csak azért sem leszek már, hiszen ezeken is csak Lea miatt gondolkozom. Nem hagyom, hogy ez a lány megváltoztasson, főleg, hogy nem akarok tőle többet csak egy éjszakát. Vagy nem? Nem, biztos, csak egy éjszaka lenne és kész.
-Nem hiszem, hogy bárki is képes lenne betörni engem. Sokak voltak akik próbáltak, de eddig senkinek nem ment, mert én nem akartam.-nem akartam bunkón mondani, hiszen Ő kedvesen beszélt most velem, de valahogy képtelen voltam rendesen válaszolni arra amit mondott. Valahogy mindig felidegesített ez a csaj, pedig próbáltam rendes vele a beszélgetéseink elején, aztán az egész elfajult valahogy.
-Ha tudnád, hogy miért nem csajozom lehet nem így gondolnád, de mindegy. Nem hiszem, hogy bárki képes lenne megváltoztatni, de ha igen akkor majd vigyázok rá, vagy inkább magamra. Oké, akkor mostantól nem tartalak gyereknek, de én csak segíteni akartam.-igaz, hogy azt mondtam, hogy senki nem fog tudni megváltoztatni, de Leának már most sikerült, vagyis részben. Már most olyan gondolatok járnak a fejemben, hogy min kéne változtatnom, hogy megfeleljek neki, pedig én ezt nem akarom. Vagy igen? Nem, nem akarok neki megfelelni, még akkor sem, ha ilyen gyönyörű lány Ő. Szemeiben pillanatokra elvesztem, majd tekintetem elkalandozott az arcán. Nagyon szép lány volt, és teljesen megbabonázott, és ebben is egyedüli volt, hiszen ezt senki nem tudta elérni eddig.
-Arra úgy is képtelenek lennénk, vagyis én nem tudnák elmenni úgy melletted, mintha valami idegen lennél. Azt hiszem most nagyon szeretem apudat, ahogy a sajátomat is. Remélem már felkészültél a kempingre, apum elég jó az ilyenek szervezésében.-áldtam az eget magamban, amiért apum meglépte ezt a dolgot, csak azt nem tudom nekem miért nem említette. Szerintem jogom van róla tudni, hogyha kempingezni hívja a szomszéd csajt, de mindegy. Inkább csak örülök ennek a helyzetnek, de azért erről még beszélek apával.
-Oké igazad van, nem vagy gonosz, és mind az is igaz amit mondtál magadról, de azt kihagytad, hogy ezek mellett, a legdögösebb csaj is te vagy. Akkor majd egyszer csak a te kedvedért lebetegszem, hogy kiélvezhesd.-nem szoktam meg, hogy ennyit kell küzdenem egy csajért, hiszen azoknak még bókolnom sem kell, elég egy mosoly és már az enyémek is, de már rég rájöttem, hogy ebben Lea más.
-Oké, akkor mostantól nem kötözködöm, de csak ha te sem.-megpróbálom betartani ezt az, úgy mond ígéretet, bár nem vagyok benne biztos, hogy menni fog, mert amint beszól nem bírom megállni, hogy ne szóljak neki vissza.

Balázs & Leal

Elgndolkoztam azon amit mondott. Eddig senki nem volt képes megváltoztatni, senki nem tudta elérni, hogy a változáson gondolkozzak, de Lea szavai eljutottak az agyamig, már ha van ilyenem. Talán tényleg lesz egy ilyen ember az életemben, de az semmifélekép nem Lea lesz, még ha miatta is gondolkozom ezen. Amúgy is, ha találnék egy ilyen lányt, vagy ne adj isten pasit, nem tudnám megtartani, ahogyan ismerem magam, már két nap múlva valaki másnál kötnék ki. Vagy ha annak a valakinek sikerülne elérni, hogy beleszeressek, talán nem csalnám meg. Talán tudnék rendesen vele lenni, de nem hiszem, hogy ez nekem menne. Nem vagyok az a típus, de talán megváltoznék amiatt az ember miatt. Nem, ez kizárt, lehetetlen, erre nem is szabad gondolnom. Oh a fenébe Lea, miért teszed ezt velem?!
-Én az ilyen dolgokban nem hiszek Lea. Egyetlen egy valaki nem tudna megváltoztatni. Ha valaki így nem szeret engem akkor ez van, én ilyen vagyok, így kell elfogadni. Senki kedvéért nem fogok megváltozni, és én sosem leszek szerelmes, hogy amiatt megváltozzak.-ez a szerelem téma nekem sosem feküdt. Nem szerettem erről a témáról beszélni, hiszen még sosem volta szerelmes, vagyis azt hiszem. Nem értettem, mi jó másoknak a szerelemben. Az tényleg képes megváltoztatni az embereket, elgyengülnek tőle és csak a másik fél jár az eszükben. Legalább is én ezt éreztem, mikor azt hittem szerelmes vagyok, de csak hittem, mert a nagy szerelem csak pár napig tartott.
-Már megint az érzéseimbe gázolsz... Elhiszem, hogy képes lennél elmenni mellettem csak úgy, de ez úgysem lesz így, mert én nem fogom ezt hagyni. Igen ez így csak álom marad, hiszen tőlem függ így.-mintha a szívem szúrna olyan érzésem volt, érzelemmentes hangjától. Szarul esett amit mondott, de valamennyire meg is értettem, hiszen nem voltam a legrendesebb vele, de hát Ő sem.
-Hé most nem is voltam gúnyos. Teljesen komolyan gondoltam amit mondtam, tudod nem mindig vagyok bunkó, még ha úgy is tűnök. Tényleg így gondolom amit mondtam és remélem, hog szavamon fogsz egyszer.-próbáltam beleadni mindent, tényleg nem gúnyolódtam vele, komolyan gondoltam, hogy dögös, hiszen az is volt. Minden pasi nyála összefutott a szájában mikor meglátta. Múltkor miatta még be is törtem az egyik haverom orrát, mert olyan dolgokat mondott ki hangosan amiket én csak gondolatban. Aztán közölte velem, hogy a csaj olyan, mint egy kurva, mert ha nem az lenne, már feljelentett volna és nálam itt telt be a pohár és vertem orrba, nem is egyszer. Csak a többiek fogtak le és állítottak le.
-Szerintem lehetne javítani ezen a kapcsolaton, ha te is akarnál javítani rajta nem csak én. Igen szoktam mást is, mint például veled kötöszködőset játszani, de amúgy másokkal nem szoktam semmi mást, még beszélgetni sem. Miért is érdekel ez annyira?-azt hiszem kezdhetem beismerni magamnak, hogy kezdem megkedvelni ezt a csajt. Ha épp nem kötözködünk még élvezem is a társaságát, ami megrémiszt. Feléfordulva sétáltam tovább a köves úton és arcát figyeltem, amit gyönyörűen megvilágított a naplemente. Ajkamba haraptam, és elég sokáig néztem így, talán már kissé bámultam is, de nem tehettem róla, hisz nagyon szép lány, ezt senki nem tagadhatja.

Balázs & Leal

Miét ne lenne helyénvaló, hogy én azt állítom, hogy sosem leszek szerelmes? Mi köze van ehhez Leának? Ha én nem akarok szerelmes lenni, akkor nem is leszek. Ebbe senkinek nincs semmi beleszólása nincs és nem is lesz soha, még ha jön is egy lány akit annyira megkedvelek, hogy lehetne arról is szó. A szerelem nem az én terepem, jobb a lányoknak, hogyha ilyesmit nem akarnak tőlem, mert csak a szívük törik össze. Van olyan pasi akinek fekszik az a dolog, hogy összetöri a lányok szívét, sőt ez a legjobb szórakozása, de velem ez nincs így. Csak olyan lányokkal fekszem le akiknek nem éreznek semmit irántam. Talán kétszer tettem csak kivételt és annak is csak rossz vége lett.
-Miért nem helyénvaló? Én nem akarok szerelmes lenni és nem is leszek, hidd el így mindenki jobban jár. És csak, hogy tudd, engem senki nem tud megnevelni, nem vagyok az a fajta. Nem is értem miért beszélgetek veled ilyenről. Veled már volt ilyen, hogy ennyire profinak érzed magad ebben a témában?!-bunkónak hangzottam már megint, tudom, de képtelen vagyok elviselni, mikor valaki megpróbál kioktatni, vagy akármi ilyesmit. Bármit is jelentsen nekem Lea, ezt még neki sem engedhetem meg. Nem lehet senki szemében gyenge, vagy ilyenek. Nem hagyhatom, hogy azt higgye kioktathat, meg mondja nekem mi, hogyan jó, mert a végén még azt hiszi megnevelhet, amt nem tehet. Senki sem! Ezt mindenki tudja, csak Ő tesz úgy, mintha ezt nem tudná, vagy tényleg nem tudja?! Vajon ki járhat ilyenkor a fejében? Talán igaza lehet... Egyszer én is szerelembe eshetek egyszer, de annyi nővel volt már dolgom, miért nem találtam meg azt akivel ez megeshet?! Lehet nem is a nők között kéne keresgélnem? Ááá nem hiszem, hogy meleg lennék, még sosem néztem úgy egy pasira sem, és nem is fogok...remélem...
-Tudnék olyan alkalmat mondani, még ha ezt te nem is hiszed. És mégis miből gondolod, hogy álarc mögé rejtem az igazi énemet? Én ilyen vagyok, ha hidzik az emberek, ha nem.-ez nem volt teljesen igaz, de neki erről nem kell tudnia, sőt senkinek nem kell. Higgyék azt, hogy egy érzéketlen, szemét vagyok, mint, hogy tudják milyen. Engem ez a felállás nagyon nem zavar, sőt élvezem, hogy ilyen vagyok, még akkor is, hogyha Lea emiatt utál. Hát utáljon, megvagyok az utálatával együtt, akkor is, ha néha képes teljesen az agyamra menni és megsérteni. Igen néha még erre is képes...
-Miért is nem bízol bennem? És miből gondolod, hogy azt akarom, hogy bízz bennem? Mi van ha nekem ez így jó ahogy van?! Talán már így is túl sok olyan dolgot tettem, irányodba, amiket másoknak nem tettem volna meg. Nem akarom még több nagy dolgokat megtenni, azért, hogy például megbízz bennem. Részemről elég som nagy dolgot tettem.-tudtam, hogy Ő nemgondolja így, de ha tudná, hogy milyen dolgok kavarognak bennem, mióta megjött, talán megérteni, de csak talán, hiszen nagyon nem akar rendbe lenni velem. Ha megpróbálok kedves lenni, azt mondja gúnyolódom, ha meg bunkó vagyok...hát akkor bunkó. Annyira nem értem se Leát, se magamat, hogy ilyeneket teszünk egymással. Csak kínozzuk magunkat, talán jobb lenne neki, ha tényleg csak elsétálnánk egymás mellett, mint két idegen, de ahogy korábban mondtam, erre képtelen lennék. Túl sok dolgot tettem már.
-Csak téged nézlek. Baj?-tudtam, hogy mi lesz a válasza, de azért megkérdeztem. Azt hisze, rendesebbnek kéne vele lennem, de nem tudom, mert amint megszólal, csak valami bunkó dolog csúszik ki a számon, még ilyen hangulatos környezetben is.

Balázs & Leal

Lea az agyamra megy. Nem tetszett a hangnem amivel beszélt velem és az sem, hogy kioktatott. Csak úgy simán rámszólt, mintha lenne beleszólása abba, hogyan beszélek. Lehet, hogy vele beszélek, de akkor is hagyja, hogy úgy beszéljek, ahogy akarok. Egy pillanat alatt képes feldühíteni, és nem tudok, nyugodt lenni, akár egy pillanatra is. Persze annyira nem, mintha valamelyik idióta haverom csinálja ezt, mert akkor annak be is verek, de Leának nem fogok. Nem tudom, hogy érjem el, hogy legyen akár egy kedves szava is hozzám. Ha bunkó vagyok vele az a baj, ha kedves az, ha meg közömbös az.
-Ez nem válasz. És nem veszek vissza a hangomból, mert nem akarok. Amúgy egy rongyal sem beszélek így, ezt csak te tudod kihozni belőlem. Nem is akarom, hogy bárki megneveljen, szeretek ilyen lenni, amilyen és nem kellenek nekem kurvák az utca sarokról, azért ennyire szexmániás nem vagyok. És csak, hogy tudd, te elviselhetetlenebb vagy!-na tessék már megint kihozta belőlem, hogy bunkózzak. Nem akarta  ennyite bunkó lenni, vagy kiabálni, de ez a kurvás dolog szíven ütött. A mai nap folyamán kezdem úgy érezni, hogy nekem tényleg van szívem, pedig erre már sokan rácáfoltak. -Bocsi ezt nem kellett volna mondanom, és visszaveszek a hangomból.-ezt el sem hiszem. Sosem kérek senkitől bocsánatot, de ez a lány már megint rávett arra, hogy olyat tegyek, amit sosem szoktam. Mélyeket lélegeztem és tényleg próbáltam lenyugodni, de tudom, hogy a bocsánatkérésemen is csak gúnyolódni fog.
-És ha álarc mögé bújok? Téged úgysem érdekel, szóval maradok az álarcom mögött.-nem is értem miért faggatja folyton ezt a témát. Közölte velem, nem egyszer, hogy nem érdeklem őt, akkor miért nem hagyja már lógva a témát?! Semmi köze ahhoz, hogy milyen vagyok az álarc mögött, sőt nem csak neki, senkinek nincs hozzá köze. 
-Két okot? Hát legyen... 1 másért még sosem küzdöttem ennyit, 2 te vagy az első lány akitől bocsánatot kértem. És oké talán azt akarom, hogy megbízz bennem.-egy pillanatra majdnem neki mentem, mikor megállt és felém fordult, de szerencsére időben kapcsoltam, így csak nagyon közel álltam meg hozzá. -Erre magamtól is rájöttem Lea. És ha nem csak egyszeri használatra kellenél? Túl sokat tepertem már, hogy csak egy jó éjszaka legyél.-a szavak csak úgy kicsúsztak az ajkaimon, és nem tudtam megállítani őket. Igazából ezt a dolgot még magamban sem rendeztem le rendesen, de hát úgy tűnik nem bírtam ezt visszafogni.
-Miért vagy ilyen rossz véleményről magaddal kapcsolatban? A naplementénél és a kacsáknál sokkal szebb vagy, de ezt mintha te nem is tudnád. Most nem vitázni akarok, én csak a véleményem mondom.-nem tudom felfogni, hogy miért nem hiszi el, hogy gyönyörű. Ha tehetném minden pillanatban elmondanám neki. Oh, hogy a....miért gondolok én ilyenekre?!

Balázs & Leal

Ez a csaj teljesen kikészít, és nem tudok normálisan gondolkozni a közelében. Az egyik pillanatban legszívesebben, valahol máshol lennék, csak vele kettesben, a másikban pedig, inkább a Dunába fulladnék.Nem tudom, hogy tudják elviselni őt az emberek. Én az apja helyében, már rég kitéptem volna az összes hajamat, vagy diliházba zárattam volna magamat, csakhogy messzebb legyek tőle. Nem is értem, hogy bírja ki egyáltalán, hogy vele él, egy lakásban folyton összezárva. Persze vannak jó pillanatai is, de olyan gyorsan változik meg a hangulata, hogy azt már lehetetlen követni, bár az én közelemben legtöbbször ugyanúgy viselkedik. Persze akárhogy is szidom most gondolatban, szívesen eltöltenék vele egy teljes napot, még akkor is, hogyha Ő a legidegesítőbb csaj akit a föld a hátán hordott.
-Már miért lenne abszurd? Beszélgettél már magaddal? Ha igen tudnád mennyire idegesítő tudsz lenni! Nem vagyok az. Higgy nekem elég rég nem voltam már senkivel és nincsenek elvonási tüneteim, hacsak az nem számít annak, hogy egyre jobban idegesítesz. Bennem nincs semmi düh a külvilág felé, csak feléd. Ha nem költőinek szántad volna, akkor sem válaszoltam volna.-fel tudnék robbanni, annyira mérges vagyok, de nem tetszik nekem ez az állapot. Nem kellene ennyire bunkón viselkednünk egymással, de valahogy mindig ez jön ki belőle. Amikor rendes próbálok vele lenni, akkor is csak gúnyolódásnak hiszi és bennem olyankor csak felmegy a pumpa és nem tudok uralkodni magamon. -Arra gondoltál, hogy azért látják ezt benned, mert nem mutatod meg nekik az igazi énedet? Nem lenne veled semmi baj, ha nem mindig lenél olyan....amilyen.-ez durva. Pont olyan dolgokat mondok neki, amiket magamnak kellett volna már feltennem, nem egyszer. engem is mindenki, szemét állatnak tart, aki csak megdugni tudja a nőket, és nem is gondolnak mást. Már miért is gondolnának mikor ilyennek mutatom magamat. Mi a fenéért gondolkodok ilyeneken?! Nekem jó így, ahogy van.
-Miért bújtál álarc mögé? Lehet, hogy ezt kéne tenni, de ha nekem így jó, akkor miért kéne rajta változtatni?!-nem is olyan idegesítő, hogyha nem szólogatunk be egymásnak. Talán még arra is van remény, hogy értelmesen társalogjunk, és ne abból álljon egy beszélgetés, hogy mennyire kibírhatatlan a másik, vagy hogy vádakat dobálunk egymás fejéhez.
-Talán... Tudom, hogy ahhoz sokat kell teperni, de ha segítenél könnyebb lenne. Ha elmondanád mit tegyek, hogy bízz bennem én megteszem. Csak adj egy kis kapaszkodót, kérlek.-ez a só sem volt eddig a szótáramban, mint, ahogy a bocsánat sem. Ez a lány kihozza belőlem a legrosszabbat, vagy épp a jobbat? Még soha senkinek sem nyíltam meg, de úgy érzem neki talán több dolgot elmondanék, mint másoknak, de csak ha erre Ő is képes.
-A Victoria Secret modellek, csontkolleckciók. Vagyis a legtöbben, hidd el a legtöbb fiúnak nem azok kellennek, hiszen csak a kutyák játszanak csontokkal. Egy lányban az a szép, ha vannak idomai és nem az, mikor látod a bordáit, minden egyes levegővételnél. És szerintem szép vagy. Lehet, hogy van más is aki szebb, de most egy példát sem tudok mondani, mert senki nem jut eszembe. Szerintem ne hidd azt, hogy mindenki bántani akar, hiszen nem mindenkinek ez a célja. Persze vannak olyanok is, de aki megbízik benned az biztos nem arra megy.-mi van velem? Ennyire normális dolgot még sosem mondtam, és soha többet nem is fogok. A legjobb az lesz, ha hazamegyek és kimosom a számat, még akkor is, hogyha értelmes dolgot mondtam.

Balázs & Leal

Egyre jobban idegesít azzal, ahogy beszél velem. Komolyan szétrobban a fejem a sok kiabálástól, és legszívesebben leragasztanám a száját, két méter ragasztóval, de nem tehetem, mert akkor meg lehet nem a szavaival bántana, hanem a tetteivel. Sosem voltam az az ember akit megrémített egy pofon és nekem nem csak a szám nagy, ahogy azt sokan gondolják. Amit egyszer kimondok azt meg is teszem, kivéve, ha változnak a dolgok. Nem értem miért akarja Leát annyi pasi a suliban. Jó persze, szép csaj meg minden, de az agyukra menne, ha csak két percet is töltenének vele. Szerintem mindegyik sikítva menekülne, jó messzire tőle, és többet nem is mennének a közelébe. Nem értem magam. Mi a szarnak próbálkozom nála ennyire, hogyha így az agyamra megy? Hagynom kéne a fenébe, hogy járjon valami balekkal aki majd papucs lesz és eltűri az ilyen beszédet. Nem akarok már vele kiabálni, akkor sem, ha teljesen felhúzott azzal amit mondott. Le kell nyugodnom, nem adhatom meg neki azt az örömöt, hogy ilyen állapotban lásson, mert tudom, hogy ezért csinálja.
-Rendben legyen igazad. Tudod mások nem vitatkoznak velem, azért tudnak elviselni és egyszóval sem akartam mondani, hogy te azt hiszed te vagy a világ közepe. Ez eszembe sem jutott. Milyen próbálkozásban is vagyok szánalmas?-tényleg nem akartam neki mondani, hogy azt hiszi Ő a világ közepe. Ő pont nem az a lány. Inkább a visszahúzódó típusnak gondoltam, de csak akkor ha nincs a közelemben, mert olyan kor, csak idegesítő, és semmi más. Ilyenkor is lehetne inkább csendesebb, jobban elbeszélgetnénk.
-Miért szégyelled azt, hogy milyen is vagy? Nem hiszem, hogy olyan rossz lennél igazából, hogy az szégyellned kelljen. Amúgy igen ez nekem így jó, mert ha kiderül milyen vagyok, akkor sincs mit vesztenem. Nincsenek olyan igaz barátaim, hogy nekik fájjon, hogy nem bíztam meg bennük.-vonom meg a vállamat és elgondolkozom. Tényleg nincs olyan ember akiben feltétel nélkül megbízok az apámon kívül. Mikor megláttam Lea könnyeit, nem tudtam mit csináljak, én sosem tudtam mit kezdeni egy síró lánnyal. -Hé ne sírj, nem segít ez már.-nem hiszem, hogy ezzel sokat segítettem, de tényleg fogalmam sincs, hogy ilyenkor mit tegyek. Hogyha megkérdezném hogy miért sír, biztos nem válaszolna, így nem kérdezek rá, pedig nagyon is érdekel.
-A szüleimen kívül senki nem is látott ilyennek...Szóval azzal tudnálak rávenni, hogy megbízz bennem, hogyha hagynám, hogy megismerjenek? És ha ez nem jó ötlet? Ha ezzel csak rontok a helyzeten?-annyi kétely keletkezett most bennem, annyi dolog járt most a fejemben. Miért tudja ez a lány elérni, hogy elgondolkozzak a változáson? Eddig sosem akartam megváltozni, éveztem, hogy ilyen vagyok, de most...nem tudom mi van.
-Ne akarj hozzájuk hasonlítani. Nekik is vannak ilyen bajaik, pont amiatt, mert olyan soványak. Nem szabad utálnod magad soha, hiszen senki sem tökéletes, és mindenkinek vannak bajai, de ezek le lehet küzdeni, csak akarat erő kell hozzá. Egyszer meg kell magaddal békélned és mondjuk kezdhetnéd azzal, hogy elhiszed, hogy szép vagy. Csak gondolj bele, hogy ha rád nézek, nem egy agyon sminkelt plasztikázott csajt látok, hanem azt, hogy te természetesen vagy ilyen szép.-ezt mind úgy mondtam, hogy két kezem közé fogtam arcát. Nem hiszem el, hogy nem látja mennyire gyönyörű, pedig el fogja hinni nekem, ha addig élek is.

Balázs & Leal

Már megint elgondolkoztam azon, amit Lea mondott. Miért van rám ekkora hatással? Miért érdekel a véleménye; és főként az, hogy mit gondol rólam? Én tudom milyen vagyok, nem vagyok jó fiú, nem is voltam az, csak régen. Az is nagyon régen volt már és nem is emlékszem, hogy voltam képes olyan lenni. Tudom, hogy senki kedvéért nem leszek már olyan, elég volt az egyszer. Nem akarok még több olyan szerencsétlenséget, mint amilyenben akkor voltam. Olyat még a legnagyobb ellenségemnek sem akarnék. Tudom, hogy azóta eltelt pár év, és már mas iskolába járok, de akkor is van bennem egy olyan fura érzés...talán a félelem, de nem vagyok benne biztos.
-Szóval beképzelt vagyok... És mi van ha nem is az vagyok, csak ismerem az értékeimet? Na jó én sem akarok vitatkozni. Oké talán igazad lehet, beképzelt vagyok, de szerintem nekem akkor is jobb így. Gondolj bele, hogy valami miatt megváltoztam, és meg volt rá at okom, higgy nekem.-ennél többet nem szándékozom neki mondani, de tudom, hogy így is nyaggatni fog, akkor is ha nagyon nem akarom. Senkinek sem akarom elmondani, hogy mi történt akkor. Ez csak az én dolgom, senki másra nem tartozik, és soha nem is fog. Még ha jelentene is valamit Lea, akkor sem mondanám el neki, de tudom, hogy Lea sosem fog semmit jelenteni nekem, mert nem akarom. 
-Ezért nem kellett volna álarc mögé bújnod, bár megértelek, hogy miért tetted ezt. A helyedben én is ezt tettem volna, bár miket is beszélek én is ezt tettem...-az utolsó mondatot nem akartam kimondani, azt csak magamban akartam, de mielőtt be tudtam volna csukni a számat, már ki is mondtam. Láttam Leán, hogy teljesen kikészült az emlékektől, amik gondolom az eszébe jutottak. Átakartam ölelni és megvígasztalni, de nem tudtam, hogy regálna rá, vagy, hogy én, hogy reagálnék rá. Tehetetlenül, és tanácstalanul ácsorogtam és ey-egy pillanatban megemeltem a kezemet, azzal a szándékkal, hogy átkarolom, de nem tudtam magam rávenni. -Hát ha íg gondolod legyen...-nem tudtam mit mondani, de persze tudtam, hogy hazudik. Tudom mikor hazudnak nekem, mert én abban profi vagyok, bárkiről is van szó.
-És ha nem fogadnak el? Tegyek úgy mintha nem is érdekelne? Vagy mi? Ha valakinek nem tetszik amilyen igazából vagyok, az nem is fog elfogadni, ha akarom, ha nem.-ezzel be is akartam fejezni ezt a témát, de tudom, hogy nem fogja annyiban hagyni. Meg akar győzni, hogy vegyem le az álarcom, de én nem tudom, hogy képes lennék-e rá. Azt hiszem félek az elutasítástól, pedig lehet erre nincs is okom. 
-Minden rendben lesz Lea! Én majd segítek neked, hogy legyen önbizalmad, melletted állok mindenben amiben kell, csak hagyd, hogy segítsek.-meglepett, hogy hozzám bújt, nagyon is, de nekem csak erre volt szükségem és egyből köré fontam karjaimat. Nem hittem volna, hogy valaha ilyen közel fogok jutni Leához, és most minden értelemben gondolom. -Nem lesz semmi baj, minden rendben lesz.-suttogtam a fülébe, miközben haját simogattam, hogy megnyugtassam. Még most is tanácstalan vagyok, hogy mit csinálok, ha sírni kezd, de talán ez majd jön reflexből.

Balázs & Leal

Bevallom szíven ütött amit mondott. Szóval nincs lelkem. Ha nem lenne, akkor nem próbálnék rendesen beszélgetni vele, mint ahogy ezt mostanában teszem, és nem lennék fele annyira sem normális vele szemben, mint amilyen most vagyok. Nem akarom, hogy azt higgye nincs lelkem, mert igenis van, még ha nagyon mélyen ástam is el magamban. Míg Lea a városba nem jött nem is érdekelt, hogy tudják-e az emberek, hogy van-e lelkem, vagy sem, és ez most sem változott. Vagyis változott, de csak annyiban, hogy más véleménye nem érdekel, csakis Lea véleménye. Oh, ha ezt a többiek megtudnák, nyálas baromnak gondolnának, de erre én magasról teszek, de azért ezt nem fogom világgá kürtölni. Leának sem fogom elmondani, soha...vagy legalább is még egy ideig.
-Szóval jóképűnek tartasz? Ezt eddig nem is tudtam. De mindegy nem csak ez van, vannak más értékeim is, még ha te nem is hiszed. És igenis van lelkem, csak nem mindenki méltó arra, hogy ezt tudja.-teljesen nyugodtan mondtam, de azért megfogott, hogy jóképűnek gondol, még ha mérgében is mondta. Bár azt mondják, a mérges és a részeg ember mond mindig igazat.Néha úgy érzem Lea nem utálna, ha rendesebb lennék vele, de ha Ő bunkó én miért legyek másmilyen? Csak úgy bánj másokkal, ahogy akarod, hogy veled is bánjanak. Na szép ezt pont én mondom, aki mindenkivel bunkó és szemét. Lehet össze kéne szednem magamat és jó gyereknek lennem? Na nem, azt nem, még gondolatban sem.
-Nem voltam mindig jó pasi, és nem halt utánam minden csaj. Régen nem ilyen voltam, csak aztán.... Mindegy ez nem fontos, nekem is megvolt az okom. Neked mi volt az okod arra, hogy álarc mögé bújtál?-nagyon érdekelt, hogy Ő vajon ezt miért tette, bár gondolom, hogy nem fogja csak úgy elmondani. Ha most olyan szemét lennék vele, mint amilyennek Ő tar ki szedném belőle, akkor is, ha nem akarná, de nem leszek ilyen, mert nem akarom megbántani Leát. Úgy érzem eleget szenvedett már és csak tetézném az egészet, pedig nem akarom. Csak még jobban megutálna és arra nem vágyom.
-De ha mégsem? Lea én nem tudnám elviselni ha nem fogadnának el, és emiatt nem is próbálkozom. Ha levetném az álarcom senkim sem lenne, egyedül lennék, és én nem akarok többet egyedül lenni. Lehet, hogy most egy igaz barátom sincs, de legalább van társaságom. Félek, hogyha ezt a biztos dolgot eldobnám nem maradna senkim.-csak tudnám, miért is voltam vele ennyire nyílt. Senki nem tud rólam mindent, nem tudják miért vagyok olyan, amilyen és sosem terveztem, hogy ezt elmondom valakinek, de ez most valahogy nem érdekel. Lea talán kivétel, talán egyszer el tudom mondani neki, de ez csak talán. Hatalmas talán.
Karjaim közt tudni őt, nagyon jó érzés volt. Nem tudtam, hogyan tudnám megnyugtatni, de reméltem, hogy valahogy sikerülni fog, mert nem szeretem, ha egy lányt sírni látok, akkor sem, ha nem én tehetek róla. Mikor éreztem, hogy karjai szorosabban fognak körül a hátát simogattam, de ekkor ellépett tőlem és ha jól láttam elpirult, ami egy mosolyt csalt az arcomra.
-Szívesen segítek, de nem csak ebben bármiben, csak szólj.-igen neki bármiben segítettem volna. Ha kell még meg is verek valakit, bár azt néha anélkül is megteszem, hogy kéne.-Igen tényleg szép.-mosolyodtam el, mert tudtam, hogy csak terelni akarja a témát, de ráhagytam inkább. -Tudsz kacsázni?-a mosoly még mindig az arcomon volt és kerestem egy lapos kavicsot, ami jól fog pattogni a vízen.